A zene és a tanulás kapcsolata

„A zenei hang, az ének köti a kisgyereket legelőször, legbiztonságosabban az emberi világhoz.”
(Vekerdy)

Miért tartjuk fontosnak, hogy a zenei nevelés is megjelenjen a Lajtorjában?

Hiszünk benne, hogy az éneklés, mondókázás, zenélés, zenehallgatás az egyik olyan tevékenység, ami az agy mindkét féltekéjét egyszerre használja, és hangolja azok működését, sőt a zenetanulás pozitívan hat a szellemi fejlődésre és az intelligenciára is.

A hangszeres zenetanulás szintén pozitív változásokat okoz az agy bizonyos területein, ezáltal javulnak a mentális képességek, mivel a hangszeren való játék fejleszti az összpontosítást, a koncentrációt és pozitívan hat a memóriára is.A közös éneklés, zenélés pedig egyéb készségeket, például a másikra való odafigyelést és érzékelést is fejleszti.

Így a zene észrevétlenül tökéletesít számos képességet. Egy időben hat a két agyféltekére, formálja az értelmet és az érzelmeket, tökéletesíti mozgást, az észlelést, segíti a szociális érést.

 Miért jó tehát a zene a gyerekeknek?

• mert a zene élmény,
• mert “Teljes lelki élet zene nélkül nincs.” (Kodály),
• a zene általános nevelő hatása közismert,
• a zene számos lehetőséget rejt magában a fejlesztéshez, fejlődéshez:
  • a ritmus javítja a figyelmet, a koncentrációt, a határozottságot és a beidegző képességet,
  • a dallam a gyermekek érzelmi világát formálja,
  • a dalok, mondókák gazdagítják a szókincset,
  • a hangszín és a hangerő a hallást fejleszti
  • az ének, és a zenére való mozgás pedig állóképesség javító, testnevelő hatású.

Mindemellett közvetve, vagy közvetlenül olyan területek is fejlődnek a zene által, mint a nagymozgások, az egyensúlyérzék, a finommotorika, a térirányok ismerete, a vizuális észlelés, az auditív információk feldolgozása, a beszédkészség, és a szociális érettség.